Káosz az afrikai turistaparadicsomban: törzsi villongások Kenyában
2008. január 02. 13:52, utolsó frissítés: 23:48
Rágyújtottak egy kenyai templomot az oda menekült asszonyokra, öregekre és gyermekekre az elnökválasztás után kialakult etnikai villongások során – számol be a világsajtó. Mwai Kibaki államfőt és pártját azzal vádolják a luo törzset képviselő Raila Odinga és hívei, hogy meghamisította a választások eredményét. A kelet-afrikai országban kirobbant, már negyedik napja tartó etnikai-törzsi viszálykodás halálos áldozatainak száma már megközelíti a kétszázötvenet, a két fél kölcsönösen
etnikai tisztogatással vádolja egymást.
A zűrzavar, illetve annak széles körű közvetítése a médiában közvetlenül fenyegeti az ország eddig felfelé ívelő turizmusát, amely jelenleg a kenyai GDP 14 százalékát adja. Az Indiai-óceán partján fekvő ország eddigi stabilitásának köszönhetően közkedvelt afrikai üdülőhely volt a külföldi turisták körében.
Erőszakcselekmények történtek Mombasában is, és lángba borult a közép-kenyai Nakuru, amely a világ legnagyobb állományú flamingóparkjának ad otthont, s így turisztikai célpont. Hétfő óta több nyugati ország óvatosságra inti a Kenyában tartózkodó állampolgárait, és nem javasolja senkinek, hogy a kelet-afrikai országba utazzon.
A tv-állomások és fotóügynökségek által Kenyából továbbított felvételek a környező országokban – Burundi, Kongó, Uganda, Szomália – untig látott véres jeleneteket idézik, nem is szólva a ruandai népirtásról. Csakhogy, mint elemzők írják, Kenya mindig kivételnek,
az afrikai kontinens szeretnivaló országának számított,
ahol napsütötte strandok és szafarik csalogatják az európai meg amerikai turisták százezreit.
Nairobi és a nyugati fővárosok között izzanak a telefonvonalak, az egyes kormányok megpróbálnak hatni a szemben álló felekre. Gordon Brown, az egykori gyarmattartó Nagy-Britannia miniszterelnöke még egy nemzeti egységkormány megalakításának a gondolatát is fölvetette. A Nyugat által a tavaly júniusi G8 csúcstalálkozón újrafogalmazott Afrika-politika szempontjából mi sem volna kínosabb annál, ha Kenyában katasztrófa méreteit öltené a belpolitikai krízis.
Hogy ennek a veszélye csakugyan fennáll, hogy a "nyaralók paradicsoma" több más afrikai országhoz hasonlóan káoszba süllyedhet, arra akaratlanul, ám hatásosan utalt szerdán a kenyai rendőrség szóvivője. "Most első alkalommal fordult elő – fogalmazott megrettenve Eric Kirathi –, hogy a lakosság egy csoportja templomot támadott meg. Ilyen féktelen brutalitásra egyáltalán nem számítottunk."
Kenya nyugati ismerőit mindazonáltal nem lepheti meg az a körülmény, hogy az ország a szakadék szélén áll. A múltban több figyelmeztető jel utalt a társadalom mélyülő válságára. Ezeket a jeleket azonban soha nem kísérte olyan mértékű figyelem, amilyent aggódó kenyai értelmiségiek és hazafiak – köztük John Githongo újságíró – kívántak volna.
Githongo már az előző államfő, Daniel arap Moi uralma idején fölemelte a szavát az ellen, hogy "kövér macskák" szűk csoportja mértéktelenül gazdagodik a koldusszegény hatalmas többség terhére. Kenya lakosságának jóval több, mint a fele ma – 44 évvel a függetlenség elnyerése után –
a szegénységi küszöb alatt él.
2002 végén aratott első választási győzelme után Kibaki – aki részben a korrupció ellen ígért kemény fellépésnek köszönhetően diadalmaskodott – még szívesen vette magát körül Githongóhoz hasonló személyekkel. Őt tette meg a korrupcióellenes hivatal vezetőjévé. Három évvel később az újságíró, aki az elnökhöz hasonlóan maga is kikuju, Londonba menekült – saját kormánya elől.
A magával vitt iratokból és aktákból világosan kiderült, hogy Kibaki rendszere sem ment a szomszédba korrupcióért. Githonga abban bízott, hogy az Afrikát segélyező donorállamok a tények láttán majd meghúzzák a vészféket: megvonják a fejlesztési segélyeket Nairobitól, követelve a korrupció mocsarának a lecsapolását és nagyobb fokú társadalmi igazságosság megvalósítását.
Ám a nyugati politikusok beérték kemény szavakkal és jelképes gesztusokkal. "Nem hitték el, hogy az erőpróba a korrupt kenyai bárókkal végső soron az ő érdekeikben is áll" – írta Michael Holman, Afrika jó ismerője szerdán a londoni Financial Timesban.
A többi politikai megfigyelőhöz hasonlóan Holman is úgy látja: Kenya mindenkori urai – bármilyen korruptak voltak és bármennyire megvetették is az emberi jogokat – mindig is jól értettek ahhoz, hogy, a Szomáliában és a térség más pontjain jelentkező iszlamista veszélyre hivatkozva, a terrorizmus ellen vívott háború szövetségeseiként reklámozzák magukat.
"Tekintettel arra a hosszú lejáratú katonai egyezményre, amelyet az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kötött Kenyával, a Nyugat nem akarta veszélybe sodorni azt, amit a ‘stabilitás szigetének’ tekintett" – mutatott rá Holman.
Az ellenzék szerint csalással sikerült csak nyernie a hivatalban lévő elnöknek. Az Európai Unió választási megfigyelői is úgy vélekedtek, hogy a kenyai választások nem feleltek meg a nemzetközi normáknak. Az Egyesült Államok kormánya előbb gratulált Kibakinak, majd kevéssel később változtatott álláspontján, és aggodalmát fejezte ki a választási szabálytalanságok miatt.
Nagy-Britannia és az Egyesült Államok közös nyilatkozatban követelte a Kenyában kirobbant politikai erőszak beszüntetését. London ugyanakkor elismerte: nem tudja, ki a győztese a vitatott eredményű kenyai elnökválasztásnak. A két külügyminiszter azt követelte a kenyai politikai vezetőktől, hogy szólítsák fel híveiket az erőszakos cselekmények beszüntetésére. (MTI/dpa, MTI/Reuters)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!